A település lakói a csapások ellenére időről-időre újjáépítették lakóhelyüket, életvitelükkel értéket teremtettek és főnixmadárként kerekedtek felül a nehézségeken minden évszázadban.

A szlovákiai Királyhelmec – szlovákul Kráľovský Chlmec – Kassától 90 km-re fekvő, festői szépségű település, több mint 9 ezer lakosával a Bodrogköz legjelentősebb városa. A szláv helmec szó magyarul „kis halmot” jelent, a név előtagja pedig arra utal, hogy a település egykor királyi piac volt. A város története az újkőkorban, vagyis jóval időszámításunk előtt kezdődik, de a mai város alapjai a 12. században épültek. A történelem fordulatai révén többször elnéptelenedett és leomlott, így a tatárjárásban 1242-ben, valamint Perényi Péter birtokaként 1548-ban szintén lerombolták. I. Rákóczi György özvegye, Lorántffy Zsuzsanna 1654-ben új várkastélyt építtetett, amely valószínűleg a kuruc harcokban pusztult el végleg. 1709-ben pestisjárvány, 1831-ben és a század vége felé kolera tombolt a városban.

Csonkavár, Királyhelmec egyik szimbóluma

Fotó: Molnár Sándor

A település lakói a csapások ellenére időről-időre újjáépítették lakóhelyüket, életvitelükkel értéket teremtettek és főnixmadárként kerekedtek felül a nehézségeken minden évszázadban. A város számos művészettörténeti értékkel bíró történelmi épülettel rendelkezik.

A Csonkavár Királyhelmec város egyik szimbóluma a mai napig. Az épület sarkai nagy, faragott tufakockákból készültek. A fennmaradt részek szerint a 16. század elején épülhetett. A máig élő hagyomány szerint a vár alatti alagutak több kilométerre nyúltak és várakat kötöttek össze. A földalatti építmények valóban léteztek, és egy részük ma is megvan, de ezek nem alagutak, hanem pincék voltak. Nem csoda ez, hiszen Királyhelmec környéke ma is borvidék: évszázadok során megépült borospincék földalatti hálózatot alkotnak.

A város vallásilag sokszínű. A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus templom 14. századi eredetű, mai formájában 1751 és 1757 között épült újjá. A református templom elődjét 1787-ben szentelték fel, 1863-ban kibővítették és tornyot építettek hozzá. Nem egészen 30 év múlva újabb bővítés következett, mai formáját 1923-ban nyerte el.

A városi zsinagóga épülete már 1840-ben már állt és 1960-ig használták. Az ortodox zsinagóga klasszicista stílusban épült és kisebb megszakítással az 1960-as évek elejéig működött, amikor a zsidó hitközség a kivándorlások következtében megszűnt. Az épület ma állapotát tekintve szilárd, de belső és külső rendbehozatalt igényel. Közvetlen szomszédságában állt a később épült, jóval kisebb haszid zsinagóga, amely a II. világháború után semmisült meg. A görög katolikus templom 1895-ben épült.

A századforduló gazdasági fellendülést hozott. 1897-től áll az eklektikus stílusban épült kórház, amely ma középfokú szaktanintézet és ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulás székháza és a Társulás szolgálati lakásai. Előbbi ma a Bodrogközi és Ung-vidéki Regionális múzeum székháza, utóbbi a görög katolikus templom. 1907-ben állami iskola is épült. Az 1910-es éves adatok szerint a város 2725 lakosából 2719 magyar volt. Zemplén vármegyétől a trianoni békeszerződés szakította el. Az első bécsi döntés alapján rövid ideig ismét Magyarországhoz tartozott.

A zivataros 20. század ismét nehezebb időszakot hozott a városlakók életébe. A második világháború után a várost Csehszlovákiához csatolták, közigazgatásilag a Bodrogközi járás székhelye lett, mely 1960-ban megszűnt és ezt követően a Tőketerebesi járás része lett. Ez a változás kedvezőtlenül hatott a városra és régióra, mert régiót kiszakította az áramlásból, így a fejlődést minden téren lelassította.

Az 1989-es változások után a központoktól távol levő, a magyar határtól viszont csak pár kilométerre fekvő Királyhelmec hazai és külföldi partnerekkel együttműködve igyekszik kitörni az elszigeteltségből, amelyben kiváló lehetőséget nyújtanak azok a pályázati források, amelyek fejlesztési terveihez nyújtanak fedezetet.